A kávé történelme 1700-1750 között
Ez az időszak számunkra itthon kávé témájában még viszonylag eseménytelen, de a világban már kávéforradalom zajlik. Robbanásszerűen terjed az ital és kezd jelentős iparággá válni. Izgalmas, kalandfilmekbe illő történeteken keresztül ismerjük manapság az időszakot.
1700-1710 között
1700
Samuel Carpenter megépítette a Ye Kávéházat Philadelphiában, Pennsylvaniában, a Fő utca keleti oldalán. Ez a kávézó lett Pennsylvania első kávéháza.
1710-1720 között
1710
A forrázásos kávéfőzést magasabb szintre fejlesztették Franciaországban. Kitalálták, hogy vászonzsákot használva merítik az őrölt kávét a forró vízbe, ahol aztán addig hagyják pihenni, amíg az ital el nem éri a kívánt erősséget.
1711
Jonathan Swift ezt írta művében, amelynek címe A szövetségesek magatartása: „Őrültség, hogy mennyi a hiba abban a visszhangban, amelyet a londoni kávéházak adnak vissza a birodalom hangjából”
1712
A németországi Stuttgartnak megnyílt az első kávéháza.
1713
XIV. Lajos, Franciaország uralkodóját megajándékozták a hollandok egy Java kávécserjével. A növény Jemenből származott, és Amszterdam polgármestere adta a királynak.
Az uralkodó felettébb élvezte a kávé ízét, és aromáját, és utasította a királyi udvar botanikusait, hogy gondozzák a növényt, amely meghálálta a törődést: később ennek a cserjének a „leszármazottai” egész kávéültetvényeket töltöttek meg nyugaton (lásd 1723). A legtöbb történész szerint XIV. Lajos udvarában fogyasztották először cukorral a kávét.
1715
Megkezdődött a kezdetleges kávéművelés Haitin a jezsuiták által.
1718
A hollandok elvitték a kávét Surinamba (holland gyarmat), és ekkor kezdték el a Franciák is a kávéművelést Guyanában. Ezzel elkezdett szétterjedni a kávétermesztés egész Dél-Amerikában, és Közép-Amerikában, ahol a kávéművelés a mai napig meghatározza a gazdaságot.
1719
A holland fennhatóság alá tartozó Nyugat-India olyan sikeres a kávéművelésben, hogy elegendő kávét termeltek ahhoz, hogy ellássák egész Európa igényét.
1720-1730 között
1720
Velence híres kávéháza, a Caffe Florian Piazza San Marcoban nyílt. Ekkorra már több mint száz kávéházat nyitottak meg Párizsban.
1721
Németországban megnyílt Berlin első kávéháza.
1722
Jonathan Swift ezt írta:”A kávé kétkedővé, komollyá, és filozófussá tesz minket.”
1723
A fiatal francia tengerésztiszt, Gabriel Mathieu de Clieu (vagy másképp: Gabriel de Clieu kapitány), aki elhagyta Párizst, titokban vett egy kávéhajtást, és amikor visszatért Martinique-ra a Karibi-térségre, elültette azt.
A kávéhajtást a Királyi Kertekből szerezte (a Királyi Üvegházból). De Clieu csak nagy nehezen tudta rávenni a királyi kertészt, Antoine de Jussieut a metszésre, akinek állítása szerint „nehezére esett megcsúfítania a király kávécserjéjét.”
A hajó, amellyel De Clieu visszatért Martinique-ra, viharba került, nagyon kevés volt a vizük, és kalózokkal is összetűzésbe kerültek, de végül sikerült a kávépalántát épségben célba juttatni. De Clieu úti feljegyzései szerint az utazásukat még tunéziai kalózok is fenyegették..
Az eseménydús kaland közben a kávénövényt biztonságban tartották a hajó fedélzetén egy ládában, és parancsba adták, hogy mindenképpen tartsák melegen, és óvják, nehogy a sós víz kárt tegyen benne.
A pusztító vihar alatt le kellett kötözniük a növényt, és volt egy eset, amikor egy tiszt, aki féltékeny volt De Clieure, direkt megkárosította a palántát úgy, hogy letépte a leveleit. Amikor a kalóztámadás után csak fejadagokban kaphattak vizet, De Clieu a saját adagjával öntözte a drága kávécserjét.
Amikor az út végre véget ért, De Clieu elültette a palántát Martiniquen, azon belül is Preebear termékeny földjébe. A palánta kivirágzott, majd hamarosan termést is hozott. Három évvel később pedig megtörtént az első kávéaratás.
Martinique kávécserjéi tovább fejlődtek, és szaporodtak, annyira, hogy 1777-re, öt évtizeddel De Clieu kockázatos utazása után közel tizenkilenc millió kávénövény nőtt a szigeten.
Ezután a kávé ettől kezdve megállíthatatlanul terjeszkedett a Karib-térségben, épp, mint Haiti, és Mexikó környékén. Martinique eredeti cserjéinek „leszármazottai” mind a Francia Gyarmatokban volt, és a mai kávénövények nagyjából 90%-a ettől a kis kalandor palántától származik.
1727
Brazília elkezdi a kávéművelést, amely a mai napig meghatározza az ország gazdaságát. A magot, amellyel elkezdődik a termesztés, Párizsból hozta el a brazil származású Colonel Francisco de Melo Palheta hadnagy.
Palhetát később a National Geographic az egyik cikkében a kávébabok „James Bondjának” nevezte. A kormánya, és a brazil uralkodó bízta meg azzal a feladattal, hogy eldöntsön egy határvitát a holland gyarmatok, és a Francia Guyana között.
Míg a határvitán tűnődött, arra azért még szakított időt, hogy viszonyt kezdjen a Francia Guyana kormányzójának a feleségével.
Miközben a franciák azon szorgoskodtak, hogy biztosítsák, hogy a kávéikat nem lopják el művelés céljából, a kormányzó neje búcsúajándékként titokban adott Palhetának pár hajtást az értékes kávécserjékből.
A kávéművelés ennek ellenére nem volt lényeges Brazíliában egészen az 1882-ben kivívott függetlenségig (lásd:1882).
1730-1740 között
1730
Az angolok bevezették a kávétermelést Jamaicába, amely később az egyik fő kávétermelő területté lépett elő. Sir Nicolas Lawes volt az, Jamaica előző angol kormányzója, és mellesleg híres kalóz üldöző is, aki először elvitte a kávét a Kék-hegység környékére.
A kávécserjét először a St. Andrew hegy aljába ültették el, majd a termékeny földnek, és az ideális klímának köszönhetően a növény gyorsan elterjedt az egész hegységben. A Jamaica Blue Mountain kávék nem csak hogy a mai napig helyt állnak a piacon, de a legnépszerűbb, és legkiválóbb kávéfajták közé tartoznak.
1732
Az egyfelvonásos operettet, a Kaffe-Kantate (Coffee Cantata) megalkotója Johann Sebastian Bach volt. Akkoriban állítólag volt egy mozgalom, amely be akarta tiltatni a nőknek a kávéivást, mondván, hogy az meddővé tesz őket.
A humoros műremeket az egyeteme egyik előadására komponálta Bach Németországban, a Zimmerman Kávéházban, ahol Bach gyakran előadott, és gyakorolt. Néhányan azt mondják, az operettet egy, Bach, és az egyik lánya közt lefolytatott beszélgetés ihlette.
A történet akkor kezdődik, mikor az apa, Schlendrian azt mondja:
”Te gonosz gyermek, te engedetlen lány, oh! Mikor fogod fel végre: hagyj fel a kávézással!”
Erre a lánya, Lieschen ezt feleli:
”Apa, ne legyél ilyen szigorú! Ha nem ihatom meg a napi három csésze kávém, akkor kínomban úgy össze fogok aszalódni, mint egy adag szárított hús.”
Majd az áriában Lieschen mondja:
”Mm! Milyen édes a kávé íze, sokkal finomabb ezer csóknál, nemesebb a legjobb bornál! Kávé, kávé kell nekem, és ha valaki örömöt akar okozni, hát öntsön nekem egy kis kávét!”
Schlendrian válaszol:
”Ha nem hagysz fel a kávéivással, akkor nem ismerkedhetsz, és nem is mehetsz el sétálni. Oh! Mikor fogod fel végre: hagyj fel a kávézással!”
Lieschen erre:
„Ó, jó! Csak hagyd meg a kávém!”
Schlendrian:
„Na, most elkapom a kis kikapóst! Nem szerzem meg neked a legutóbbi divat szerint készült halcsontos szoknyát. ”.
Mire Lieschen:
”Ezzel könnyen együtt élek”
Schlendrian erre:
“Nem állhatsz az ablakhoz, és nem láthatod a járókelőket!”
Lieschen felel:
“Az is rendben van, csak könyörgök: engedd a kávézást!”
Schlendrian:
“Továbbá, nem kapsz többet tőlem ezüst, vagy arany szalagokat a főkötődre!”
Lieschen bólogat:
“Jól van, jól van! Csak hagyd meg az örömöm!”
Erre az apja:
” Engedetlen vagy Lieschen, mindet elveszem!”
Az áriában Schlendrian így gondolkozik:
”Nehéz az ilyen keményszívű lányokat kordában tartani… egészen addig, amíg meg nem találjuk a gyenge pontjukat! Akkor azonban minden más lesz!”
Schlendrian parancsolja:
”Most pedig fogadj szót apádnak!”
Lieschen válasza:
”Mindenben, kivéve a kávét.”
Schlendrian:
„Jól van, de akkor nem mész férjhez.”
Lieschen felelete:
”Ó, Apa! De én férjhez szeretnék menni!”
Schlendrian fejét rázza:
“Esküszöm, hogy nem mész.”
Lieschen:
“Addig, amíg nem felejtem el a kávét? Ó… akkor nehéz szívvel, de felhagyok a kávézással. Apa! Nem iszok többet.”
Az apa erre:
”Akkor férjhez mehetsz”
Az áriában Lieschen:
”Ma még a drága apám is látja! Oh, egy férj! Tényleg, ez tökéletesen illik hozzám! Így legalább, mielőtt ágyba bújok, a kávé helyett kapok egy illő szeretőt!”
A Narrátor mondja:
”Az öreg Schlendrian elmegy, hogy férjet találjon a negyedik lányának, Lieschennek, de nem tudja, hogy a lánya titokban kihirdette: csak olyan kérő jöhet el hozzám, aki megígéri, és a házassági szerződésben is elfogadja, hogy miután elveszi, annyi kávét ihat, amennyit csak szeretne!”
A trió így szól:
”Nem gátolhatom meg az egerészésben, és a hölgyeket sem, hogy ne igyanak kávét. Az anyja imádta a kávét, a nagyanyja szintén, így ki tudná megállítani a lányokat!”
Bach műve, a Kaffee-Kantater részben tiltakozás, és kritika a királyi vérvonal, és a felső osztály tagjairól, akik próbálják elbátortalanítani a kávéivástól a köznépet, és csak részben óda a kávé tisztelgésére.
1734
Elkezdték a kávé megművelését San Domingo területén (a mai Haiti). Ötven évvel később ezek az ültetvények a az egész világ kávékészletének 50%-át termelték.
Szörnyű körülményekben tartották az afrikai rabszolgákat a francia gyarmati kávéültetvényeken, amely a polgármester letartóztatásához vezetett, és a Haiti Forradalomhoz, amely nagy visszalépést jelentett az ország kávétermelésében.
1737
Megnyitott a Csere kávéház a new yorki Broad Streeten, ahol aukciókat rendeztek rengeteg féle árucikknek a kávézó belsejében, és a sétányon elhelyezkedő teraszrészen is.
1750
A kávéház neve Úriemberek Csere Kávéháza, és Vendéglője lett. Később a Broadwayra költözött, és a nevét Úriemberek Kávéháza, és Vendéglőjévé változtatták. 1753-ban a kávézó a Hunter’s Quay-re költözött a Fő utcára, a Wall Street közelébe.
1737-hez még
A Kereskedők Kávéháza tulajdonosa egy tengerész volt, Daniel Bloom. A kávézó a Wall Street, és a Water Street (vagy hivatalos nevén a Queen Street) sarkán állt. Végül a Kereskedők Kávéháza sokkal népszerűbbé vált a Csere Kávéháznál, ami a konkurenciaharcban eltűnt a színről.
Bloom 1750 körül halt meg. és a kávéházat James Ackland vette át, aki eladta Luke Roomenak, aki Dr. Charles Ardingnak adta el. Arding kiadta Mrs. Mary Ferrarinak, aki aztán meg is vette tőle. 1772-ben a kávéház elköltözött, ám nem mentek messzire, csak az utca átlós túlfelére (a Water, és a Wall Street a délkeleti sarkára).
Rövidesen folytatjuk! Előző részek:
A kávé történelme az 1400-as évek végéig
A kávé történelme 1500-tól 100 évig
Következő:
A kávé történelme 1950-től mondjuk napjainkig
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kérjük iratkozz fel a blog követői közé!
