Az ausztrál kávéitalok igencsak jellegzetesek, hiszen nem téveszthetők össze önmagában egyik nemzet jellegzetes kávéitalaival sem, de még az átlagos kávékhoz sem hasonlíthatók.

Amikor megkóstolunk egy kávét, akkor az első dolog amit megállapítunk róla, az az aromája.

Vasárnap van és a vasárnapi kávéd ne legyen szörnyű kávé! Merthogy általánosságban a kávéfőzés egyszerű folyamat, de rengeteg olyan kis dolog van, amivel teljesen el lehet rontani, ha nem figyelsz oda.

Az a kávé, amelyet ma fogyasztunk, már nem egyszerű kávé. Akár észreveszed akár nem, a kávé is folyamatosan fejlődik. Ha csak a Starbucks kávézókat nézzük, amelyek Budapesten lassan minden sarkon ott vannak, láthatjuk, hogy mindig van egy új frappuccino

Ahaam... Tegyük fel, hogy eltöröd a kávéfőződ. Gyakran megesik, ami nem is meglepő, ha azt nézzük, hogy ezek az edények általában törékeny üvegből, vagy kerámiából készülnek. Előbb vagy utóbb úgyis eltörnek. Félelmetes...

Jó hosszú történelme van a kávénak is, de lassan a sorozatban csak a végére értünk. Alábbiakban ajánljuk figyelmedbe a teljes időszakaszhoz képest a közelmúlt történéseit.

1900: A helyi kávépörkölés, és kávéőrlés pusztulását az indította be, hogy a Hills Brothers cég könnyebben elérhetővé tette ezeket a termékeket vákuumos csomagolásban.

R.W.Hills volt az, aki továbbfejlesztette a csomagolásokat úgy, hogy eltávolította a csomagokból a levegőt, aminek köszönhetően a kávé friss maradt. Ez az eljárás nagyon gyorsan elterjedt, és a mai napig használják.

1859: Egy új kávéfőzőt találtak fel, amelyet a Raparliernek hívtak. A kávéfőző nagyon fejlett volt, és annak köszönhetően, hogy a felső része üvegből készült, az ember láthatta, mennyi kávé főtt le. A kenderből készített filtert a rekeszek közé helyezték, ami nem csak olcsó, hanem hatékony megoldásnak is bizonyult.

1860-1870 között

1860: Velencében megnyitott a Központi Kávéház, ami később az ország értelmiségi elitének találkozóhelyévé vált. Többek között ide járt Adolf Loos, Hugo von Hofmannsthal, és Anton Kuh is.

1938-ig Sakk Iskolaként is emlegették a kávéházat, mert rengetegen jártak ide játszani, például az orosz forradalmár, Lev Trockij (másképp: Leo Trotzky) is. 1986-ban felújították, és a kávézó a mai napig is üzemel, és nagyon népszerű.

1861: Isabella Beeton írta: „Igaz, amit Liebeg állított, hogy emberek ezrei élték le az életüket anélkül, hogy tudtak volna a teáról, és a kávéról; és a napi tapasztalat azt tanítja nekünk, hogy ha ezeket az italokat helyesen adagoljuk, nem lesznek hatással ránk, de a hibás adagolás nyilvánvalóan károsan hat a viselkedésre.”

Vicces, de VIII. Kelemen pápa azt mondta, hogy „A kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital.”

Nos, a pápa korábban élt, mint a kávé történelmének most következő időszaka. Biztos tudta, mit beszél, és úgy néz ki, volt humorérzéke is. Az tény, hogy a kávé népszerűsödése továbbra is töretlen maradt. Nézzük hát tovább:

A történet nem áll meg. Lássuk, mi történt a következő 50 évben: