A kávé történelme 1500-tól 100 évig

Nos, a kávé történelme az 1500-as években már eléggé mozgalmassá vált, bár ezt betudhatjuk annak is, hogy olyan területre érkezett, ahol az írásbeliség jobban elterjedt volt, sőt nem csak lejegyezték az eseményeket, hanem e lejegyzéseket sikerrel őrizték is meg. Így tényleg többet tudni az időszakról.

1500

A kereskedőknek hála, a kávé eljutott Alexandria, és Smyrna kikötőibe.

1500

A kávébabok pörkölése, és az ital lefőzése ekkorra már szokássá vált. Mezopotámiában, és Bagdadban a kávépörkölést egy sekély fém edénnyel végezték, amelynek nagyon hosszú volt a nyele. Továbbra is egyre több kávézó nyílt Arábiában.

1511

Mekka hírhedt kormányzója, akit Khair Beynek (vagy Khair Begnek) hívtak, megpróbálta betiltani a kávét, mert félt, hogy az ital élénkítő hatása arra ösztönözné az ellenségeit, hogy felkeljenek ellene. Továbbá a kormányzó kihirdette, hogy azok, akik kávéivással, és a kávéházakban való szórakozással töltik az idejüket, ehelyett menjenek a mecsetbe, és imádkozzanak. Később feloldják a tilalmat.

1524

Mekkában betiltják a kávéházak működését. Az emberek csak otthon, a saját házukban kávézhatnak.

1530

A kávé megérkezett Damaszkuszba.

1532

A kávéházak üzemeltetését betiltatják Kairóban. Egyiptomban be akarják szüntetni a kávéraktárakat, és a kávéboltokat is.

1534

A vallási fanatizmus miatt a csőcselék nekirontott a kávéházaknak, rengeteg kávéház súlyosan megkárosodott. A városban megoszlott a vélemény arról, hogy engedélyezzék, vagy tiltsák be az ízletes italt. Miután egyeztetett a helyi doktorokkal, és ő maga is megivott egy pár csésze kávét, a városi bíró úgy döntött, engedélyezi a kávéfogyasztást.

Az 1540-es évek

A kávébabok pörkölése Törökországban is elterjedt.

1554

Konstantinápoly első kávéházait Hekem nyitotta meg Aleppóban, és Shemsi Damaszkuszban.

1570

A konstantinápolyi muszlim vallástudósok kijelentették, hogy a kávézást tiltja az iszlám. Ezt a vélemény nyilvánítást vallási fanatikusok harcolták ki, akiket feldühítette a kávéházak népszerűsége. Ezt kihasználva III. Amurath beszüntette a kávéházakat vallási okokra hivatkozva, azzal, hogy a Korán tiltja a kávét, csakúgy, mint a bort. A lakosság egy része nem értett egyet a kávétilalommal, ezek a polgárok titokban kávéztak tovább az otthonaikban, és néhány boltban is.

1573

A német orvos, Leonard Rauwolf könyve, a Rauwolf utazásai volt az első európai forrás, amely említette a kávét, és az első nyomtatott hivatkozás az italra. Chaube-ként nevezve említette Rauwolf a kávé jelenlétét a török Aleppoban. Ezután számos más európai is útra kelt, hogy többet tudjon meg erről az érdekes, ismeretlen kávéról.

„Egy nagyon jó ital amelyet Chaube-nak neveznek, és majdnem olyan fekete, mint a tinta. Kitűnő ellenszere a betegségeknek, különösen azoknak, amelyek a gyomrot támadják. Minden félelem, vagy aggodalom nélkül isszák. Kora reggel fogyasztják, agyagedényekből, és csészékből, olyan forrón, amennyire csak lehet, aprókat kortyolgatva.”

Leonard Rauwolf

1580

A kávécserje ekkor jutott el először Olaszországba. A növény megérkezését egy olasz botanikusnak, és orvosnak köszönhették.

1582

Először kerültek jegyezték fel a kávéházak, és a kávézás szokása Velencében. A feljegyzést Francesco Morosini tette, aki velencei nagykövetként járt a szultánnál. Később a városi elöljáró elmesélte a Velencei Felsőháznak, hogy a törökök mennyire élvezték ezt a „fekete vizet”, amely „egy babból készült ital, amelyet kávénak hívnak. ”

1583

Leonard Rauwolf beszámolója leírja, hogy vált a kávé elérhetővé a XVI. században a holland Kelet Indiai Társaságnak, és a brit Kelet Indiai társaságnak köszönhetően.

1587

Egy arab kéziratot ebben az évben fogalmaztak meg, amelyet mostanában „Arabe, 4590” néven kategorizáltak. Sokan úgy gondolják, ez az irat lehet a kávé eredetének leghitelesebb beszámolója. A kéziratot Abd-al-Kadir Sejk írta, az eredeti címe Umdat al safwa fi hill al-qahwa. Az írás szerint egy Jamal-al-Din al Dhabhani nevű sejk kávézott először 1454-ben, aki Adenben volt vallástudós.

Arról is beszámol, hogy utazott a kávé Félix-Arábiából (Jemenből) északra Medinába, és Mekkába, majd később Damaszkuszba, Kairóba, Isztanbulba, és Bagdadba. Ez a kézirat ma Franciaországban található, a párizsi Nemzeti Könyvtárban lett kiállítva. Abd-al-Kadir azt írja benne:

”Senki se értheti meg az igazságot addig, amíg nem iszik a kávé habzó jóságából”

1592

Prospero Alpini, aki Padovai, aki híres orvos, és botanikus volt, írt Velencében egy könyvet, amelynek a címe „Egyiptom növényei”. Ebben ír a kávé ital tulajdonságairól, amelyet akkor caovának hívtak, és a cserjéről, amit bonnak neveztek. Alpini egy másik művében, a De Planctis Aegyptii et de Medicina Aegiptiorum című könyvében is ír a kávéról.

1596

De l’Ecluse, a botanikus magokat küldött egy másik, Belli nevű kollégájának, amelyről az egyiptomiak azt mondták, egy italt készíthet belőle, amelynek kávé a neve.

1598

A Linschoten utazásai című könyv egyik bejegyzése volt az, amely sokak szerint az első nyomtatott angol utalás a kávéra. A könyvet Londonban tették közzé, miután lefordították holland nyelvről.