A kávé történelme 1650-1700
1652
Megnyitott London első kávéháza, mégpedig a Cornhillban. Az üzlet a St. Michael’s úton állt, és a tulaja egy ragusai származású férfi volt, akit Pasqua Rosee-nak hívtak. Pasqua korábban egy török termékekkel kereskedő angol, Daniel Edwards szolgája volt, aki segített Roseenak bebútorozni a kávéboltot, és kávét szállított neki.
Az angol kávéházat „penny egyetemként” emlegették, ennek oka pedig egyrészt az volt, hogy ennyit kellett fizetni ahhoz, hogy kapjál egy csésze kávét, másrészt pedig mert a kávéházba főleg az Oxford Egyetem hallgatói jártak oda, akik egy penny áráért több, és tartalmasabb oktatásban volt részük, mint amennyit a tankönyvükből összesen.
Pár éven belül Rosee kávéháza adott helyet az Oxford Kávé Klubnak. Az intellektuális beszélgetésekre még Sir Robert Boyle is gyakran ellátogatott.
Sir Robert Boyle
Később ez a klub egy híres, tudományos eszmecseréket folytató klubbá alakult át, amelynek a neve Királyi Társaság volt. Ma a kávéház helyén egy divatos koktélbár áll, a The Grand Cafe, de egy nagy fali plakett megemlékezik a hely történelmi jelentőségéről.
1654
Oxfordban megnyitott a Queen’s Lane kávéház. Az kávébolt a mai napig üzemel.
Queen’s Lane
1657
Mr. Thevenot visszatért Párizsba keleti kalandozásaiból, ahonnan szuvenírként hozott magával kávét, amellyel megajándékozta a barátait, többek között Mr. de la Croixot, aki a francia király, XIV. Lajos tolmácsa volt.
Mr. de la Croix beszámolt a kávéval kapcsolatos tapasztalatairól Antoine Gallandnak (1646-1715), aki leírta azokat. Hamarosan a kávéivás rendkívül népszerű szokássá vált a francia fővárosban.
1658
A hollandok, és az ő hatalmas kereskedelmi szövetségük, a Holland Kelet-Indiai Társaság (amely akár háborúzásra is fel volt jogosítva) elfoglalta Ceylont (a mai nevén Sri Lankát) a portugáloktól. Ezzel nem csak a fahéj monopóliumát szerezték meg, hanem egy kisebb kávétermő területet is, amely korábban még az arabok tulajdona volt.
Másfél évszázaddal korábban a portugálok foglalták el ugyanezeket a kávéültetvényeket az araboktól.
1660 – 1670 között
1660
A holland kereskedők elhozták Amerikába, a holland gyarmati településekre a kávét, többek között New Amsterdam-ba. Pár évvel később az angolok elfoglalták a várost, és átnevezték New Yorkra. Ekkorra a kávé már elterjedt a város lakosainak körében, mint a reggeli italuk.
New York-ban a kávéházak nem csak kávéval foglalkoztak. Többek között felszolgáltak teát, bort, és sört is. Az első kávéházak ezen kívül étteremként is működtek, és szobát is adtak ki, így gyakorlatilag vendéglőként funkcionáltak.
1661
Egy titokzatos szerző, akit csak M.P.-ként ismerünk, írt egy beszámolót „A kávé karaktere és kávéházak” címmel. Egy idézet belőle: ”Magasztaljuk azért a nyers erejéért, amely a gyomorban fejti ki hatását, és amiért elűzi a kábultság füstjét a fejekből. Csodálatos bogyó! Ez az igazi gyógyír egy angol számára.”
1663
Angliában szigorítottak: már engedély kell a kávéházak üzemeltetéséhez.
1668
Egy angol kávéházba, amelyet egy Edward Lloyd nevű férfi üzemeltetett, számos kereskedő, és tengerész járt. Lloyd pártfogókat szerzett magának, majd elkezdett listát vezetni a vendégei hajóiról, a szállítmányaikról, és a hajóik menetrendjéről. Ezeket egyrészt részvényjegyzőknek adta, akik biztosítást árultak azoknak a kereskedőknek, üzletembereknek, akiknek szüksége volt rájuk, másrészt az üzletembereknek szánta, hogy azok követni tudják a termékeik útját.
Lloyd kávéboltja Lloyd’s of London néven robbant be az üzleti életbe, és egyike lett a világ leghatalmasabb biztosítási cégeinek. A Lloyd’s of London a mai napig üzemel.
1669
Megérkezett Párizsba Szulejmán Agha, aki IV. Mehmed szultán nagykövete volt. Szulejmán nagy mennyiségű kávét hozott magával Franciaországba diplomáciai ajándékként XIV. Lajosnak, és udvartartásának.
Szulejmán és a kísérete kávéval kínálta európai, és francia vendégeit, illetve az udvari népnek, aminek eredményeként egész Párizs erről a fantasztikus, frissítő, egzotikus italról beszélt. 1669 közepétől 1670 közepéig tartott, míg a kávéivás hivatalosan is párizsi szokássá vált.
1670-1680 között
1671
Megnyitott Franciaország első kávéháza. Az üzlet Marseille környékén üzemelt.
1672
Megnyitott az első Párizsi kávéház, amely a nevet viselte, és amely, ellentétben az amerikai korai kávéházakkal, a fő célja a kávé felszolgálása volt. A kávébolt tulaja egy Pascal nevű, örmény származású férfi volt, ő volt az első, aki kávét adott el a St. Germain’s vásárban.
1674
A kávé nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Összeállt a "Nők Követelései A Kávé Ellen", amely így vélekedett: „A túlzott használata ennek az új keletű, undorító, és egészségtelen italnak, amelyet kávénak hívnak… Eunuchot, és nyomorékot csinál a férjeinkből, inkább mi vagyunk már férfiak, mint ők, mert ők olyan impotensek lettek, mint az öregek.”
A követelők még ezt is kijelentették: ”A kávé arra kísérti a férfiakat, hogy elpazarolják az idejüket, mindezt egy pár cseppnyi, fekete, sűrű, mocskos, keserű, bűzös, undorító pocsolyavízért.”
1675
Angliában a kávéházak száma elérte a háromszázat, és tovább terjednek Európa-szerte. A nők nem tartózkodtak az angol kávézókban, kivéve, ha azok pincérnők voltak, viszont amikor később Németországban is megnyíltak a kávézók, oda nők is szabadon járhattak.
1675 december 23
Nagy-Britannia uralkodója, II. Károly az egész országban bezáratta a kávéházakat, nem hivatalosan válaszként a "Nők Követelései A Kávé Ellen" követeléseire, aminek a "Kiáltvány a kávéházak elfojtására" címet adták.
Egy részlet a kiáltványból:
”Mivel nyilvánvaló, hogy az utóbbi években kávéházak sokaságát nyitották meg, és üzemeltetik szerte Angliában. … ez remek helyszín a lustálkodáshoz, és ahhoz, hogy elidegenítse őket tőlük, valamint nagyon gonosz, és veszélyes hatások érik őket; mindezt a sok kereskedők, és a többiek előnyeiért. … Ez a hely tehet arról, hogy elpazarolják az idejüket, ahelyett, hogy munkát vállalnának, vagy más, törvényes ügyeiknek tennének eleget… de amiatt a házak miatt… különféle hamis, és botrányos beszámolókat gondolnak ki, és terjesztenek el külföldön Felséged kormányáról, ezzel is háborgatva a békét, a Birodalom csendjét.”
Majd a kiáltvány végére ezt írták: ”Őfelsége is biztosan egyetért azzal, hogy illő, és megfelelő lépés lenne Tőle, hogy a kávéházakat (a jövőben) bezárja, és elnyomja.”
A tömeg annyira felháborodott a kávéházak bezáratásán, hogy nyilvános tüntetésekbe, és lázadásokba kezdett. 1676. január 8.-án II. Károly megadta magát az akaratuknak, és engedélyt adott a kávézók működtetésére.
1677
Néhány történész szerint Európában Hamburgban nyílt meg ebben az évben az első kávéház.
1679
Erről az évről pedig fel is jegyezték, hogy megnyílt Németország első kávéháza, még pedig Hamburgban. A tulaja egy angol kereskedő volt.
1680 – 1690 között
1683
Bécsben nyílt meg Ausztria első kávéháza, miután az ország legyőzte a törököket a Bécsi csatában, és sok kávét szerzett hadizsákmányként.
A kávéházat tulaja egy fiatal, Ukrán nemzetiségű lengyel katonatiszt volt, akit Jerzy Franciszek Kulczycki-nak (vagy másképp Franz Georg Kolschitzky-nak, vagy Franz George Kolschitzky-nak) hívtak. Ő egy bécsi polgár volt, aki korábban egy évtizedig Törökországban, Isztambulban is élt, és aki folyékonyan beszélt törökül.
1675-ben a török hadsereg másodszor is megindult Bécs felé. Amikor a 300.000 fős török sereg megostromolta a fővárost, a Török Birodalom határai már fenyegetően közel voltak.
Amikor a törökök bekerítették Bécset, Kulczycki felajánlotta szolgálatait a vesztésre álló csapatoknak. Kulczycki felvette a török hadsereg uniformisát, és egy titkos küldetést teljesítve be tudott épülni a törökök táborába, és titkos török katonai stratégiákat osztott meg a bécsiekkel.
Kulczycki aztán Bécsbe vezette a felmentő sereget, amely 33.000 osztrákból állt. Az osztrákok, és Lorraine herceg támadott, és visszavonulásra kényszerítette a törököket.
A törökök rengeteg értéket hagytak maguk mögött, többek között 5000 tevét, 10.000 ökröt, aranyat, és 25.000 sátrat. Talán a legértékesebb dolog, amit otthagytak - legalábbis ennek a történetnek a szempontjából - 500 zsák „száraz fekete takarmány volt, ami nem volt más… mint kávé!” Kulczycki felismerte annak az italnak az alapanyagát, amelynek elkészítését még Isztambulban tanulta.
Kulczycki magának követelte a kávét, mint jogos jussát. E mellé osztrák állampolgárságot kapott, és megengedték, hogy a kávét felhasználva megnyissa Ausztria első kávéházát, amely a Blue Bottle (Kék Üveg) nevet kapta. Az osztrák ízléshez igazodva Kulczycki kitalálta a kávé egy új elkészítési módját: leszűrte a zaccot az italból, majd egy kanálnyi mézet, és tejszínt adott hozzá.
A bécsi kávéházak jellegzetessége, hogy egy képet tesznek ki Kulczyckiról, hogy ezzel emlékezzenek meg a hősiességéről, és a fantasztikus találékonyságáról, amivel a bécsi kávézók úttörőjévé vált.
1685
A hollandoknak sikerült még hatékonyabbá tenni a kávé kereskedelmi szállítását, illetve a kávécserje megművelése, amit Mochából (egy kikötőváros Jemenben) csempésztek ki Ceylonba, ami a Holland Kelet-Indiai Társaság gyarmati települése volt.
1685
Egy Dufour nevű francia gyógyszerész kiadott egy tanulmányt, amelynek címe „Traitez nouveaux & curieux du cafe du the et du chocolate”, melyet 1671-ben kiegészített egy munkájával, aminek a „De l’usage du cafe, du the et du chocolate” címet adta.
1686
Megnyitott a Cafe Procope Párizs szívében, a Latin Negyedben. A kávébolt tulaját Sicilian Francesco Procopio de Coltellina volt, aki Firenzéből származik.
1989-ben felújították, de a Cafe Procope Párizs legidősebb kávéháza, amely még mindig üzemel, és a világ egyik legrégibb vendéglátóhelye.
A korai években a kávézó értelmiségiek találkozóhelyeként szolgált a XVIII. században, többek között Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, és Voltair (az ő asztala még mindig ott áll) is járt itt. Egy másik híres vendég egy fiatal hadnagy volt, akit Bonaparte Napóleonnak hívtak, és akinek egyszer hátra kellett hagynia a kalapját, hogy ki tudja egyenlíteni a számláját.
A XIX. században a kávéház törzsvendégei közé tartozott George Sand és Alexander von Humboldt.
1689
Néhány, kávéval foglalkozó történész utalt erre az évre a "Boston város történelme, és régiségei" című könyvben, amelyben Samuel Drake igazolta, hogy Bostonban nyílt meg Amerika első kávéháza, amelynek a neve London Coffee House volt.
1690-1700 között
1692
A "Jó háziasszony akár a doktor" szerzője, Thomas Tryon ezt írta művében: ”A világban a kávé a részegesek agy-rendezője, a bolondok szórakozása, akik csodálkoznak, hogy ez ázsiai termék.”
Tryon, aki 1634-től 1703-ig élt, ezt is írta a kávéról: ”...el vannak ragadtatva a gyönyörűségtől, amikor meghallják, hogy a kávébogyó a sivatagban terem Arábiában, de egy negyed pennyt se adnának egy hordó kávéért, ha az a hampsteadi pusztaságban, vagy a Banstead-Downson nőne!”
1696 november 1
John Hutchins vásárolt egy építési telket a Broadwayon, ami New Yorkban található a ma létező Cedar Street, és a Trinity Churchyard között. Hutchins a területre egy kávéházat épített, amelyet a Királyok Karjának keresztelt el. Néhányan azt állítják, ez New York első, csak kávéval foglalkozó kávézója, de ez még vita tárgyát képezi.
1699
Egy traktus az Anglia tökéletesített boldogságából így szól:
”Mérsékelten részegítő ital, mégis, a kávé eltünteti a ködöt az agyból, amely a bor, vagy más erős ital okoz. Enyhíti a fejfájást, élénkítő hatással van az emberre, és megnöveli az étvágyat. ”
1699
A hollandok kávécserjéket visznek Bataviába, (ami Java körzetében található,) és nagy sikerrel elkezdték a kávéművelést azon a holland gyarmaton, ahogy korábban már az amerikai Surinam területén (szintén holland gyarmat) is.
Rövidesen folytatjuk! Előző részek:
A kávé történelme az 1400-as évek végéig
A kávé történelme 1500-tól 100 évig
Következő
A kávé történelme 1700-1750 között
A kávé történelme 1750-1800 között
A kávé történelme 1800-1850 között
A kávé történelme 1850-1900 között
A kávé történelme 1900-1950 között
A kávé történelme 1950-től mondjuk napjainkig
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kérjük iratkozz fel a blog követői közé!
